A. Az új építésű ingatlanok használatbavételi engedélyének a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: „Épkiv.„) 14. §-ában meghatározott tartalmú kivitelezői nyilatkozat hiányában [ide nem értve a 312/2012 (XI.8.) Korm. r. (a továbbiakban: „Éhe.„) 39. § d) szerint a fővállalkozó kivitelező halálának vagy megszűnésének esetét] történő kiadásának feltételeit a Kúria Kfv.V.37.275/2022/11. sz. végzésében pontosította.
A felülvizsgálati eljárás tárgya a Fővárosi Törvényszék 110.K.705.597/2021/24. számú ítélete volt, melynek kapcsán a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy meg kell-e tagadni a használatbavételi engedély kiadását az Éhe. 40. § (5) bekezdése szerint, ha a fővállalkozó kivitelezőnek az Épkiv. 14. §-ában előírt tartalmú nyilatkozata az Éhe. 39. § (8) bek. c) pontjának előírása ellenére nem áll rendelkezésre.
A peres ügyben az építtető és a fővállalkozó kivitelező között egy lakóépület kivitelezése során elszámolási vita alakult ki, melynek következtében az építtető a kivitelezési szerződést felmondta, az építési területet lezárta. A befejező munkákra új generálkivitelezőt nem bízott meg, hanem több kivitelezővel kötött szerződést, akik az épületet befejezték és az építési naplót lezárták. A felperes új felelős műszaki vezetőt bízott meg. Az építtető és a fővállalkozó kivitelező között birtokvita zajlott, valamint vállalkozói díj iránt polgári per volt folyamatban.
Az építtető használatbavételi engedély iránti kérelmet terjesztett elő, melyhez csatolta az új felelős műszaki vezetőnek az Épkiv. 14. §-ának megfelelő tartalmú nyilatkozatát. Az elsőfokú hatóság a használatbavételi engedélyt megadta a 41 lakásos, 27 parkolóhelyes, egy üzlethelyiséges, egy irodaegységes, egy személyfelvonós lakóépületre, a határozat véglegessé is vált.
A Fővárosi Főügyészség – a kivitelező kezdeményezésére – ügyészi felhívással élt, melynek következtében a használatbavételi engedélyt megadó határozat megsemmisítésre került. Az elsőfokú hatóság által elrendelt hiánypótlás eredményeképpen az eljárásban az építtető csatolta az építkezés befejezésére vonatkozó felelős műszaki vezetői nyilatkozatot és az építésügyi szakértő egész épületre vonatkozó nyilatkozatát, amely szerint az épület a rendeltetésének megfelelő és biztonságos használatra alkalmas, melyre tekintettel a használatbavételi engedély megásra került.
A Fővárosi Főügyészség a használatbavételi engedélyt adó újabb határozat ellen ismételten felhívással élt, mely szerint a generálkivitelező Épkiv. 14. § szerinti nyilatkozata hiányában nem állapítható meg az építmény biztonságos használatra való alkalmassága, álláspontja szerint a nyilatkozat építésügyi műszaki szakértői nyilatkozattal nem pótolható. A felhívás alapján az elsőfokú hatóság a határozatát visszavonta és a használatbavételi engedély iránti kérelmét elutasította. Az ügyészi felhívást elfogadva kifejtette, hogy az Étv. 44. § (2) bekezdésében megfogalmazott, az építmény rendeltetésszerű és biztonságos megépítésére vonatkozó követelmény teljesítésének igazolására az Éhe. a fővállalkozó generálkivitelezőnek az Épkiv. 14. §-ában előírt tartalmú nyilatkozatát írja elő, és a nyilatkozatnak az építőipari kivitelezési tevékenységben részt nem vevő építésügyi műszaki szakértő nyilatkozatával történő pótlására a jogszabályi rendelkezések nem adnak módot, a használatbavételi engedély megadásához szükséges, az Éhe. 40. § (3) bekezdésében rögzített feltételek ezért maradéktalanul nem teljesültek, a használatbavételi engedély megtagadásának Éhe. 40. § (5) bekezdésben meghatározott jogszabályi feltételei állnak fenn.
A határozat felülvizsgálata iránt az építtető pert indított, az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a jogvita lényege nem abban áll, hogy az építmény ténylegesen alkalmas-e a rendeltetésszerű és biztonságos használatra, hanem abban, hogy ezt a tényt milyen dokumentummal kellett a felperesnek igazolnia. Kifejtette, hogy az Éhe. időközbeni módosítása, a 2021. január 1-től hatályos 39. § (8) bekezdés c) és d) pontja a 2021. január 1. után benyújtott kérelmek alapján indult eljárásokban és csak lejárt hatályú építési engedély esetében, illetőleg a kivitelező megszűnése vagy halála esetén teszi lehetővé a kivitelezői nyilatkozat építésügyi műszaki szakértő nyilatkozatával való pótlását, ezért e rendelkezés nem alkalmazható.
Az építtető az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, mely azt alaposnak találta.
A Kúria rögzítette, hogy a használatbavételi engedély iránti kérelem elutasítására – a kétszeri ügyészi felhívás nyomán – kizárólag azért került sor, mert az építtető nem rendelkezett az építési tevékenység jelentős részét megvalósító generálkivitelező Épkiv. 14. § szerinti nyilatkozatával, és az alperes nem fogadta el ennek kiváltására a felperes által beszerzett építésügyi műszaki szakértő nyilatkozatot, valamint a további bizonyítékokat.
A Kúria az ügy érdemében rögzítette, hogy az Étv. 36. § (1) bekezdése alapján építésügyi hatósági engedély törvényben, kormányrendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha a kérelem és mellékletei, valamint a kérelmezett tevékenység megfelel a jogszabályokban meghatározott szakszerűségi követelményeknek. Az Étv. 62. §-ában kapott felhatalmazással élve a Kormány az Éhe. hatályba léptetésével megállapította az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokra, ellenőrzésekre, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásra, másrészt az Épkiv. hatályba léptetésével az építőipari kivitelezési tevékenységre vonatkozó szabályokat. A benyújtott használatbavételi engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóságnak az Éhe. 40. § (2) bekezdés alapján meg kell győződnie arról, hogy az építési tevékenységet az építési engedélynek, módosított építési engedélynek, az ahhoz tartozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki dokumentációnak megfelelően végezték-e el, a tapasztalt eltérések építésügyi hatósági engedélyhez kötöttek-e, az építmény az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének megfelelő és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e, az elkészült építmény a vonatkozó jogszabályoknak, előírt követelményeknek megfelel-e, valamint az építmény zavartalan használatához az építési engedélyben előírt szükséges járulékos építmények megvalósultak-e, a felvonulási épület elbontásra került-e, a környezetrendezést elvégezték-e, illetve – az f) pont szerint – az építési naplóban az Épkiv. 14. § szerinti nyilatkozat vagy a 39. § (8) bekezdés c) pontja szerinti szakértői vélemény [azaz építésügyi műszaki szakértői vélemény] rendelkezésre áll-e.
Az Épkiv. 14. §-a szerint az építőipari kivitelezési tevékenység befejezését követően a fővállalkozó kivitelezőnek az építési napló összesítő lapján – az ezen jogszabályhelyben részletezett körülményekre, adatokra, tényekre – nyilatkozatot kell tennie. Az ügyben a kivitelező maga is elismerte, hogy a kivitelezési tevékenységet 100 %-ban befejezte az építési területen, de a felek közt kialakult anyagi vita folytán a munkaterületről való kizárását követően nem tette meg a fővállalkozói kivitelezői nyilatkozatát a már elkészült munkákra vonatkozóan.
A Kúria megítélése szerint a felperesi kérelem alapján az építésügyi hatóságnak az Étv. 44. § (2) bekezdése és az Éhe. 40. § (2)-(5) bekezdései értelmében eljárása során a használatbavételi engedélyezésére irányadó többszintű szabályozás alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a rendeltetésszerű és biztonságos építményhasználatot gátló hiányosság-e, hogy a felperes kérelméhez az érdekelti nyilatkozatot nem csatolta. A hatóság ezen feladatával összhangban van az Éhe. 40. § (2) bekezdésének („meggyőződik arról”), (3) bekezdésének („akkor adható meg”), (4) bekezdésének („nem gátló hiányosságokat tapasztal…megadja) és (5) bekezdésének („csak akkor tagadhatja meg”) megfogalmazása is, amelyek egyértelműen az építéshatóság érdemi vizsgálati kötelezettségét fejezik ki. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az alperesnek arról kellett döntenie, hogy valamennyi fővállalkozó kivitelező nyilatkozata rendelkezésre áll-e, illetve abban is, hogy a közigazgatási per eldöntendő kérdése nem az, hogy az építmény ténylegesen alkalmas-e a rendeltetésszerű és biztonságos használatra, hanem az, hogy ezt a tényt milyen „dokumentummal” kell a felperesnek igazolnia.
Az Éhe. nem tartalmaz szabályozást arra az esetre, ha a fővállalkozó kivitelező az Épkiv. szerint fennálló kötelezettsége ellenére nem adja ki nyilatkozatát, csak azt az esetet rendezi, ha a fővállalkozó kivitelező meghalt vagy megszűnt, vagy az épületre az építési engedély hatályának lejárta után kérnek használatbavételi engedélyt. Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróság a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezi. A jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A használatbavételi engedélyezési eljárásra – a fentebb kifejtettek szerint – többszintű jogi szabályozás van hatályban. Az Alaptörvény 28. cikke szellemében a bíróságnak – a jogszabályi hierarchiára is figyelemmel – értékelnie kell, hogy az építésügyi hatóság kizárólag a fővállalkozó kivitelező nyilatkozatának, mint dokumentumnak a hiánya, és nem az Épkiv. 14. §-ban felsorolt építési szakmai-tartalmi hiányosságok miatt utasította el a felperes kérelmét. Ennek következtében a bíróságnak az Étv. 44. § (2) bekezdése és az Éhe. 40. § (2)-(5) bekezdései alapján, a Kp. 78. § (2) bekezdése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével, tehát a közigazgatási perre irányadó eljárási szabályok által meghatározott rendben, az Éhe. 40. § (4) bekezdésére tekintettel vizsgálnia kellett volna, hogy a kivitelezői nyilatkozat hiánya a rendeltetésszerű és biztonságos építményhasználatot gátló hiányosság-e, mert csak ennek megállapítása esetén lehet jogszerű a felperes használatbavételi engedély iránti kérelmének elutasítása.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti az Étv. 44. § (2) bekezdését, az Éhe. 40. § (2)-(5) bekezdéseit, valamint a Kp. 2. §-át, a Kp. 78. § (2) bekezdését, 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 279. § (1) bekezdését, a Kp. 35. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó Pp. 86. § (2) bekezdését, így azt a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során a bizonyítékokat – köztük az egész építményre kiadott műszaki szakértői nyilatkozatot – egyenként és összességükben értékelnie kell. A bizonyítékokat az építéshatósági eljárásban megállapított tényállással összevetve arról kell döntenie, hogy az érdekelti nyilatkozat a felperes használatbavételi engedély iránti kérelmének olyan hiányossága-e, amely nélkül az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használata nem állapítható meg.
B. A Kúria idézett végzése amúgy teljesen összhangban van a Kfv.III.37.186/2023/5. ítélet megállapításával, mely szerint a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: „R.„) szerinti hatósági bizonyítvány kiadásának is feltétele az Épkiv. 14. §-a szerinti kivitelezői nyilatkozat. A Kúria álláspontja szerint kivitelezői nyilatkozat akkor felel meg a valóságnak, ha – figyelemmel az Épkiv. 14. § c) pontjára és az Étv. 18. § (1) bekezdésére – az építési tevékenység során betartják az Étv.-ben, az egyéb jogszabályokban (így az OTÉK-ban) és a helyi építési szabályzatban írtakat. Ha az építési tevékenység ellentétes az Étv.-vel vagy/és egyéb építési jogszabállyal, illetve helyi építési szabályzattal, úgy a fővállalkozó kivitelező nyilatkozatának tartalma a valóságnak nem felel meg, ezért az építésfelügyeleti hatóság a hatósági bizonyítvány kiadási kérelmet jogszerűen utasítja el a R. 6. § (2b) bekezdésére alapítottan.
Végszó
A fenti ítéletek értelmében az Épkiv. 14. §-a szerinti kivitelezői nyilatkozat az építmények használhatósága tekintetében fennálló, a biztonságos használatot garantáló közérdekvédelmi szabályok érvényesülésének általánosan elfogadott bizonyítéka, de nem önálló feltétele. A jogalkotó a használatbavételi engedély megadásának feltételeinek meghatározásakor, nem az építtetővel vitába bonyolódó fővállalkozó kivitelező érdekeit kívánta egy zsarolásra alkalmas eszköz előírásával biztosítani, hanem kizárólag a hatóságilag engedélyezett építmények biztonságos használatához fűződő közérdek érvényesüléséhez szükséges érdemi (építésműszaki és biztonsági) követelmények teljesülését.
